Antti Rinne lemondott miniszterelnök, mellette Sanna Marin, a legesélyesebbnek mondott utódjelölt (LEHTIKUVA / JUSSI NUKARI)

Antti Rinne benyújtotta lemondását december 3-án, kicsivel a tervezett bizalmatlansági szavazás megkezdése elött. A bukáshoz a finn posta sztrájkja vezetett, illetve azok az ellentmondásos nyilatkozatok, amelyek a kollektív szerzödés kezelését illetve az állami cég operatív ügyeibe való tulajdonosi beavatkozást érintették. Az állami cégeket felügyelö miniszter, Sirpa Paatero már korábban lemondott.

Rinne nem fontolgatta volna a lemondását, amennyiben a koalíciós kormány második legnagyobb kormánypártja, a Centrum nem akarta volna megbuktatni. Sajtóértesülések szerint már pénteken azon dolgozott néhány képviselö, hogy a miniszterelnököt lecseréltessék. A Centrum üzenete világos volt: fent akarják tartani a jelenlegi kormánystruktúrát, csak a miniszterelnökkel nem akarnak tovább együtt dolgozni. Ennek a feldolgozása az SDP-ben három napba telt. Antti Rinne végül lemondott, mielött a kormány elveszítete volna a bizalmi szavazást a parlamentben a Centrum szavazataival.

Antti Rinne már korábban is több kritikát kapott következetlen kommunikációja miatt. Súlyos hibákat követett el mind belföldi, mind nemzetközi téren – többek között a Brexit kapcsán adott félreérthetö, elhamarkodott nyilatkozatokat – és a Helsinki által elindított EU-s költségvetési tervezet sem aratott kirobbanó sikert a tagállamok körében.

A jelenlegi eseményeket több elemzö is a Centrum bosszújának tartja a 2003-as eseményekért, amikor is Anneli Jätteenmäki miniszterelnököt az SDP buktatta meg, hasonló módon, személyes bizalmatlanságra hivatkozva.

Az világos, hogy a Centrum jelenleg a mérleg nyelveként igyekszik magának politikai pozíciókat kiharcolni, illetve erösíteni támogatottságát. Az SDP szintén nem teljesít jól a jelenlegi felmérésekben. Egy népszerübb miniszterelnök talán még jót is tehet a pártnak.

A jelenlegi ellenzéki pártok közül a mérsékelt jobbot képviselö Kokoomus közetelte az új kormánykoalíciós tárgyalások megnyitását. Azonban a finn politikai térkép szintén dualizálódik, a job és baloldal között egyre nehezebb az átjárás, átszavazás, amelyet a jelenlegi kommunikációs trendek is erösítenek. A Finnek, vagyis a Perussuomalaiset vezetöje, Jussi Halla-aho nyilatkozatában kijelentette, tisztában van vele, hogy nem fogják koalíciós tárgyalásra pártjukat meghívni.

A kormányzó pártok eddig megerösítették, hogy a jelenlegi koalíciós szerkezettel kívánják a kormányzást folytatni, amely egyrészt kizárja a nagyobb változásokat, másrészt jelentösen lerövidíti az új kormány megalakításának az idejét.

Jelenleg az SDP új miniszterelnökjelöltje nevére vár a többi párt. Jelenleg kettö esélyest emelnek ki, akik meg is erösítették, készek a pozíciót elvállalni. Az egyik Sanna Marin, jelenlegi közlekedésügyi miniszter. Megválasztásával Finnország legfiatalabb, nöi miniszterelnöke lenne. Az SDP jelenlegi frakcióvezetöje, Antti Lindtman is esélyes a pozícióra, azonban lehetöségeit gyengíti, hogy nem rendelkezik miniszteri tapasztalattal és egy korábbi felkérést – éppen azállami tulajdonért felelös miniszter pozícióját – elutasította.

Annak ellenére, hogy a tegnapi napot a finn politika történelmi és drámai napjának írják le, elemzök nem várnak elhúzódó tárgyalásokat. A várakozások szerint a miniszterek közül szinte mindenki folytathatja hivatalában, nem lesz szükség elörehozott választásokra.