”Az Európába irányuló bevándorlás [...] elsősorban népvándorlás, tehát nem a közvetlen veszély elől való menekülés. Minden értékelés szerint a menekültek száma idén nőni fog. Ez már a teljes nyugati demokrácia segítőkészségének határait, illetve az európaiság építményének tűrőképességét feszegeti.”

A fenti idézet Sauli Niinistö finn elnök múlt héten, a parlamenti ülésszak megnyitóján elmondott beszédéből származik.

 „Most közelítek a központi kérdéshez. Vannak nemzetközi szerződések, EU-direktívák és nemzetközileg garantált jogok, vannak azok a szép és helyes gondolatok, hogy minden veszélyben lévőt megsegítünk.

Ez gyakorlatilag úgy történik, hogy ha valaki ki tudja mondani, “asylum”, bejut Európába és Finnországba, a szó gyakorlatilag szubjektív jogot ad a határ átlépésére. Minden alap nélkül is akár évekig vizsgálják az esetét, és amennyiben nem megalapozott a menekültstátusz kérvényezése, akkor is el tudja kerülni a kiutasítást, vagyis itt maradhat annak ellenére, hogy minden jogalap nélkül érkezett ide” – folytatja a finn elnök.

Európa vagy európai?

 „Nincsenek jó alternatívák. Kénytelenek vagyunk azon gondolkozni, őrizzük-e az európai értékeket, védjük-e az embereket és a veszélyben lévőket, vagy őrizzük-e a nemzetközi szerződések betartását annak következményeit figyelmen kívül hagyva. […]

Először is az európai értékrend és rendszer megvédendő, efelől nem lehet kétség. Másodszor segítenünk kell azokat, akik veszélyben vannak, az üldözötteket. Most nem segíthetjük azokat, akik jobbat akarnak, akik nehéznek érzik létüket és jövőjüket hazájukban.

Európa továbbra is megoldást keres az egyensúlyra. Sok kormány ezt saját feje után teszi, csak saját magát figyelembe véve és akkor, amikor veszélyeztetve érzi magát. Valakinek ki kell mondania, hogy éppen itt és most nem tudjuk betartani az összes nemzetközi szerződési kötelezettséget.

A legjobb, ha ezt beismerjük, ha ezt a beismerést az EU teszi, nekiáll a közös határellenőrzésnek, a népvándorlás lassításának, a meggyorsított visszafordításnak és így csinál helyet a valóban veszélyben lévők befogadásához.”

Végvári vitézek

A finnek – akárcsak a magyarok – kelet és nyugat határterületeként gyakran voltak háborúk elszenvedői. Végül ők is a nyugat védőbástyájának sorsára jutottak az oroszok és a svédek ütközőzónájaként.

A skandináv nyíltság és befogadás elmúlt. Svédország újraosztaná a hozzájuk érkezetteket, Dánia a menekültek értékeiből fedezné részben a menekültstátusz megadásához vezető eljárás és az ellátás költségeit.

Finnország kis szigetként eddig sem volt a menekültek célállomása. Mivel Helsinki későn reagált a szíriai eseményekre, Európában egyedüliként fogadtak még be irakiakat, így a svédek irányából érkeztek sokan, akiket máshonnan már kiutasítottak volna.

Migráció kétirányusítva

A bevándorlási hivatal természetesen azóta már revideálta nézeteit Afganisztán és Irak tekintetében. Sok megye már biztonságos, és az afgánok és irakiak Helsinki szerint igazán meghúzhatnák magukat ezekben a biztonságos megyékben, ha a saját megyéjük jelenleg a földdel egyenlő.

Gőzerővel mennek a tárgyalások, hogy legyen végre visszatoloncolási szerződés Irakkal, ne kelljen itt etetni ezeket az embereket. Nem kis örömmel fogadták azt sem, hogy irakiak önkéntesen haza kívántak Finnországból menni. Csak az okok nem tetszettek: hideg van és rossz a kaja.

Míg Svédország fogadta be a legtöbb menekültet a lakosság számára vetítve, Finnország ennyire nem volt szorgos. Ide olyan 30 ezer ember érkezett, akiknek nagy része hamarosan a kitoloncolandók listájára kerül.

Nem mondani, csinálni

Természetesen itt senki nem mondja, hogy senkit nem fogadnak be, ennyivel dörzsöltebbek Budapestnél. De Finnországnak is megvannak a saját módszerei, mégha összeurópai megoldást is sürgetnek.

A Finnek természetesen nagyon elégedettek voltak a beszéddel, Centrumban és a Kokoomus-nál szintén a realitások mérlegelését tekintik az elnöki beszéd legnagyobb erényeinek. Természetesen az ellenzék nem volt boldog. Különösen amiatt, hogy Sauli Niinistö a nemzetközi szerződések betarthatatlanságáról beszél, hiszen azok követése Finnországban különös fontossággal bírt korábban.

“Néha veszélyes elsőként kimondani a dolgokat.” – nyilatkozta Niinistö, és ezzel most nyilván Orbán Viktor ért leginkább egyet. Míg tavaly Petteri Orpo belügyminiszter elítélte a magyar kerítésépítést, most már csak a baloldali ellenzék és a finn média tartja Magyarországot Európa fekete lyukának, immár Lengyelországgal egyetemben.