A finn sajtóban csak a három ász (ässä) kormányának nevezett új kabinet kettő és fél hét alatt összehozta programját,meg is találták a korábbinál kevesebb miniszteri helyeket betöltő kormánytagokat, így végre elindulhat a 10 milliárd eurós mértékű megszorítási csomag végrehajtása.

Fogy a miniszter

A solnai tárgyalások kezdetekor 12 miniszterröl beszéltek, azonban 14 kinevezést foganatosítottak. A választásokat nagy fölénnyel megnyert Centrum öt minisztert adott Finnországnak a miniszterelnök mellett. A hagyományokkal eltérően a második legerősebb párt vezetője nem a pénzügyminiszteri székbe ült be, hanem a külügyminiszteri tárcát alkudta ki magának Timo Soini. A Finnek emellett a Védelmi, a Jog- és Munkaügyi, valamint a Szociális- és Egészségügyi minisztériumot kapták meg, valamint a második legmagasabb közjogi méltóságot, a parlament elnökségi tisztségét. A harmadik Nemzeti Koalíció szintén négy miniszteri bársonyszéket tudhat magáénak. Az eddigi beugró miniszterelnök, Alexander Stubb a pénzügyminiszter, a korábbi környezetvédelmi miniszter most oktatási miniszterként tevékenykedhet, emellett, a belügyminisztérium, valamint a külgazdasági és fejlesztésügyi minisztérium is a Koalíció kezébe került.

Csak papír

A kormányzati munkára való képesség sok kérdést vetett fel – elsősorban a Finnek kapcsán. Az egészségügyért felelős Hanna Mäntylä egészségügyi szakmunkás végzettséggel lehetett miniszter, a munkáért és jogért felelős Jari Lindström papíripari laboráns képzettséggel ülhet a bársonyszékbe. A Koalíció adta oktatásügyi miniszter is egy magas szinten bevethető jolly joker, aki legalább közigazgatást tanult egyetemen, de sem a környezetvédelemhez, sem az oktatáshoz különösebb képesítése nincs.

Annak ellenére a kormányprogramban a zöld energia stratégiai fontosságú, az új kormány láthatóan nem kíván a finn imidzzsel ellentétes módon a környezetvédelemre koncentrálni, hiszen megszüntette a környezetvédelmi minisztériumot. Ezzel szemben van családügyi- és jóléti miniszter. A hangsúlyok mind a kampányban, mind a kormányprogramban a gazdaságon vannak. Elsősorban a versenyképesség visszanyerése valamint az egyensúly a cél, amelyeket juttatások megvágásával és szerkezeti átalakításokkal kíván a kormány elérni.

Nagyobb megyék, kisebb emberek

Az egészségügyet megyéknél is nagyobb területek szerint kívánják újraszervezni. Ez minden bizonnyal megtakarításokat hoz, azonban a kisebb településeken az idösgondozásban csökken az ellátás színvonala. A lakáskölcsönök kamatvisszatérítésének mértékét a negyedére csökkentik, a tanulmányi támogatás időbeni mértékét csökkentik, a munkanélküliektől megvonják vagy csökkentik a gyermekek óvodai jogosultságát, valamint emelik a díjait. A korábban tanulmányi szabadságra vagy kis pihenésre igényelhető, egy évig tartó fizetetlen szabadság lehetőségét megvonják, mert a kormány véleménye szerint nem lehet munkaképes ember ilyen sokáig a munkaerőpiacon kívül.

Emelik a dohányadót, az energia-adót, növelik az iskolai osztályok létszámát, valamint a járásoknak megengedik, hogy bizonyos eddig kötelezően ellátandó feladatokat ne lássanak el, ezzel is megtakarítást elérve. A kormányprogramban megadott számok szerint a munkanélküli támogatásokat a jelenlegi felére csökkentik, feltehetően annak hosszát és mértékét is érinti a változás. Itt szintén az az indoklás, hogy a munkanélkülieknek túl sokáig éri meg munka nélkül lenni.

Csak semmi cicó

Az új kormány a zsarolástól sem riad vissza. A szakszervezetektől – amelyeket az üzleti életben amúgy is Finnország kerékkötőinek tartanak – egy társadalmi szerződést aláírását kívánja Juha Sipilä miniszterelnök, melynek értelmében a béremeléseket befagyasztják, emelik a munkaórák számát, ezzel elérve az ország versenyképességének remélt javulását. További égető kérdések a próbaidö meghosszabbítása a jelenlegi négy hónaptól fél évre, valamint az írásbeli indoklás kényszere, amelynek a munkaadók nem örülnek. Amennyiben nem sikerül augusztusig megegyezni, úgy további másfél milliárd eurós megszorítást – ebből egy milliárd költségcsökkentés és fél milliárdnyi adóemelés – terjeszt be a kormány a jelenlegi 10 milliárdos csomag mellé. Amennyiben a munkaadókon bukna el a társadalmi szerződés, akkor az egészségügyi hozzájárulások megfizetésének terhét rakná a munkaadók nyakába a kormány.

Nem is azt mondtam

Természetesen a finn sajtó rögtön összevetette a kampány során tett ígéreteket a kormányprogrammal. A családi pótlékot megfaragják, az óvodai ellátás árát emelik, az oktatásból jelentős mennyiségű pénzt vonnak ki, a nyugdíjasok támogatását is csökkentik. Az ország versenyképességének szempontjából különösen fájdalmas az egyetemek finanszírozásából kivonandó 30 millió euro, amelye összeget magántőkéből kívánja pótolni különféle együttműködéseken keresztül a kormány. A másodfokú képzést is lerövidítenék kettő évre, hogy korábban munkába állhassanak az emberek, azonban ez a fiatalkorúak körében magas munkanélküliség miatt nem ígér sok jót. A Pénzügyminisztérium egy friss értékelésében rámutat, a kormányprogram kizárólag a munkába járóknak kedvez, minden más csoportot hátrányosan érint.

Sokan örülnek természetesen a szakszervezetek hatalmána letörése miatt, hiszen az ország gazdaságát sokak szerint jelentősen fékezték. A hajózás és a papíripar tönkremenetelét eddig is a szakszervezeti vezetők mohóságának tudták be. Azonban egyértelmű, hogy a munkavállalók eddig kiharcolt jó helyzete csorbulni fog.

Oly magasra nem hallatszik

Mit tesznek ilyenkor az ellenzéki vezetők? Leginkább semmit, csak óvatosan kritizálják a programot, és minden bizonnyal a Finnek miniszterei reményeik szerinti gyenge teljesítményén keresztül kívánnak fogást találni majd a kormányon. A jelenlegi ellenzék közül öt párt tagja volt az előző kormánynak, közülük a zöldek és a Baloldali szövetség a ciklus alatt hátráltak ki a koalícióból. A jelenleg uralkodó meggyőződés szerint az ellenzék éppen, hogy felelős a jelenlegi gazdasági helyzetért, az előző kormány tehetetlenségéért.

Így káosz és fejetlenség uralkodik az ellenzéki pártok köreiben. A kereszténydemokraták nem értik, miért nincsenek kormányon, sem a svéd nyelvűek, hiszen ők a kormánnyal azonos értékrendet képviselnek, így nagyon nincs is mit kritizálniuk. A baloldal nagy pártja, az SDP pedig a sebeit nyalogatja és megpróbál megújulni nagy harcok árán. A zöldek azok, akik talán a legjobban voltak eddig képesek a politikai helyzetet lereagálni. Bár már elhangoztak az első kritikus szavak a kormányprogramról, a baloldal nagy része feltett kézzel várakozik. A polgári és nem polgári / liberális, illiberális és konzervatív jobboldal pedig a maga képére szabja Finnországot, felszámolva az eddig ismert jóléti államot.