Kettö hétig hiába várta Finnországban bárki a szerelmesleveleket, a gyerekek Mikulásnak írt kívánságlistái is valahol Helsinkiben vesztegeltek a Sarkkör helyett. Sztrájkoltak a Posti dolgozói 700 társuk bérezése gyengítése miatt.

Finnország azon ritka EU-államok egyike, ahol nincsen törvényben meghatározott minimálbér. A minimálbér hiányát azért utasítják el, mert szakszervezetenkénti külön kollektív szerzödések vannak, amelyek meghatározzák az egyes pozíciókhoz tartozó legkisebb bérezést. Ettöl egyik oldal sem akar megszabadulni. A szakszervezetek befolyásuk csökkenését igyekeznek akadályozni, a munkaadói oldal pedig  nemkíván egy újabb tényezöt, amely megkötné a kezét a bérezésben.

Sirpa Paatero, frissen lemondott, az állami tulajdonú vállalatokért felelös miniszter, SDP (Lehtikuva)

Éppen ezért nem mindegy, hogy egyes munkaadók és munkavállalók milyen kollektív szerzödés alá tartoznak. A kötöttségeket minden munkaadó igyekszik elkerülni, az idöszakos tárgyalásokon kívül például olyan emberek alkalmazásával, akik nem tartoznak szakszervezetekhez. A negatív kampányok mellett, természetesen.

A finn posta több leányvállalatból áll. Külön van a csomagokkal foglalkozó, logisztikai, külön a hajnali kézbesítésekre, stb. Ezek a cégek más-más kollektív szerzödés alá tartoznak. A nemrég befejözödött sztrájk – amelyhez november 25-én csatlakoztak közlekedési vállalatok, hajózási cégek egy napra – abból eredt, hogy a finn posta egyik leányvállalata müködését át akarta helyezni egy másik leányvállalatához. Mivel a leányvállalatok más-más kollektív szerzödés körébe esnek, így a dolgozók minimálbére közel ötödével csökkent volna. Ez a lépés 700 ember megélhetését veszélyeztette volna, olyanokét többségben, akik már most sem keresnek túl fényesen. Dolgozói szegénységröl magyarországi értelemben Finnországban azért nem lehet beszélni, mert a városok és az állam kötelesek többek között a lakhatás támogatására.

A finn posta reorganizációs lépéseit kifejezetten a kollektív szerzödésekkel való játéknak fogja fel a finn közvélemény baloldali része. Amire nem lehetett számítani, hogy ez pont a szakszervezetekben kifejezetten erös bázissal rendelkezö szociáldemokraták alatt történik meg.

Az világos, hogy az elözö, polgárinak mondott kormány igyekezett megtörni a korábbi háromoldali szerzödésekre épülö munkaeröpiaci struktúrát, amelyet konzervatív oldalon sokan a gazdasági fejlödés és versenyképesség gátjának tartanak. Ezt akarja a jelenlegi szociáldemokrata vezetés visszarendezni. Ez különösen fontos Antti Rinne miniszterelnöknek, aki politikai karrierjét éppen szakszervezetkben kezdte el építeni.

A sztrájk a munkavállalók gyözelmével ért véget, azonban az állami tulajdonért és cégekért felelös szociáldemokrata miniszter, Sirpa Paatero mégis benyújtotta lemondását, majd azonnali hatállyal betegszabadságra ment.

Rinne miniszterelnök többször is hangoztatta, hogy állami cégeknél nem lehet a munkavállalási feltételeket rontani. Ki is jelentette, miniszterén keresztül megtiltotta a Postinak, hogy végrehajtsa ezt az üzletágáthelyezési manövert. Csak a posta vezetése nem tudott a tulajdonosi, vagyis az kormányzati tiltásról a nyilatkozatok alapján. Sirpa Paatero magyarázkodni kényszerült, mivel többféle dátumot mondott az utasítás és a átszervezés kapcsán. Sajtóértesülések szerint segítöi és államtitkárai is tisztában voltak a posta szándékaival és az ügyet érintö dátumokkal, a miniszterelnök is, csak a miniszter nem.

A végeredmény, hogy az elsö miniszter minden jel szerint távozik a kormányból, éppen az SDP-böl, amelynek a támogatottsága hatalmasat esett az áprilisi választások óta. A koalíció amúgy is túl színes és gyenge lábakon áll sokak szerint. A legnagyobb kérdés a korábbi miniszterelnököt adó, a jelenlegi kormánykoalíció második legnagyobb pártja, a Centrum helyezkedése ebben a kérdésben.

Az ellenzék a kormány ez ügyben mutatott ügyetlenkedése miatt ismét bizalmatlansági szavazást kezdeményez Antti Rinnével szemben, aki sokak szerint levonta a politikai felelösséget, ám saját maga helyett miniszterét távolította el, ezzel okozva az elsö mély repedést a kormánykoalícióban és feltehetöleg saját pártjában is.