Forrás: Viitala / Lännen Media Silja
Az elmúlt két hétben a magyar kormányzati kommunikáció és csatolt elemei új ellenséget találtak maguknak. Finnország egyszerre könnyü és nehéz célpont. Könnyü célpont, mert választási rendszere révén mindig koalíciós kormányai vannak, amelyekböl csak nagy ritkán marad ki baloldali párt, ezért minden nagyobb politikai tömörülés középre húzódik. A kompromisszumok mentén kialakított politizálás pedig sok baloldali elemet tartalmaz ebböl kifolyólag, erösíti a politikai korrektség jelenségét, amelyet épp lerombolni kíván a jelenlegi magyar vezetés – persze bevezetve egyúttal a saját számukra megfelelö értékrendet, ti. mit szabad mondani és mit nem. Könnyü célpont a nyelvrokonság megkérdöjelezése miatt is, ellenben nehéz célpont, mivel méretét jóval meghaladó világpolitikai befolyással rendelkezik, emellett a nemzetközileg elfogadott standardok szerint jó helyen áll több mérésben is.
Egy olyan világban, ahol a legdemokratikusabb országok között megelpöen sok a királyság, a kormányzati kommunikáció nyilván nem tud mást felmutatni, mint strukturális különbségeket, amelyekben megtalálni véli a jogállam mibenlétét. Ilyen különbségek pedig nyilvánvalóan vannak.
Alkotmánybíróságok elsösorban olyan országokban vannak, amelyek egy totalitárius rendszerböl szabadultak fel, és megerösített intézményekkel kívánták a továbbiakban ezt elkerülni. Azonban a kulcs nyilván itt is a rendszerek tartalmi kitöltésében keresendö. Az alkotmánybíróságok gyakorolhatnak elözetes normakontrollt, azonban sok esetben csak utólagos ellenörzésre van lehetöség, amikor egy adott törvény átmegy a köztársasági elnök szüröjén is, és külön eljárásban kérik a szabályozás alkotmányellenes voltának kimondását. Az alkotmánymódosítással a normakontroll kikerülhetö, lényegében gumiszabállyá silányítva az adott állam alapköveként funkcionáló törvényt. A másik út az alkotmánybíróság személyi feltöltése. Jelenleg a Magyar Alkotmánybíróság 14 tagja közül csak 5 kapott kétpárt támogatást, 9 kizárólag egy part jelöltje, 2 nyíltan a jelenlegi kormányzó pártban politizált, többen korábbi konzervatív kormányok alatt betöltöttek fontosabb pozíciókat az államigazgatásban, és egytöl egyig konzervatív világnézetünek vallják magukat.
Finnországban a bíróságoknak mindig az Alkotmány szerint kell eljárniuk, amennyiben a vonatkozó törvény ellentétes azzal. Az Alkotmány szerinti müködést egy parlamenti bizottság vizsgálja. Az Alkotmányt felügyelö bizottság a munkáját nagyszámú szakértöi közremüködéssel végzi. Ennek egy jó példája a megyerendszer ismételt felállítása és az egészségügyi reformtervezet együttes vizsgálat volt 2017-ben és 2018-ban, amelyben vizsgálták az alkotmányosság mellett az EU jognak megfelelést is. Ebben az eljárásban több, mint 60 szakértöt hallgattak meg, majd elmeszelték a kezdeményezéseket. Mindezt kizárólag politikai jelöltek, kormánypárti többséggel.
Jelenleg a bizottságban a nagykoalíciónak köszönhetöen 11 kormánypárti és 6 ellenzéki képviselö ül. Közülük 4 jogász, 1 korábbi igazságügyi miniszter, 2 filozófia doktora, 1 társadalompolitikát hallgató diák, 2 rektor, 1 érettségivel rendelkezö újságíró, 1 biztonsági ör, 1 rajztanár, 1 társadalomtudományok doktora, 1 építömester, 1 társadalomtudományok mestere, 1 államigazgatás mestere, 1 szakápoló. Mint látható annak ellenére, hogy a tagság valóban tükrözi a parlamenti eröviszonyokat, emellett szélesen reprezentálja a társadalmat. A döntések minöségét a szakértökre széleskörüen támaszkodó munka biztosítja. Feladatai közé tartozik a törvénytervezetek vizsgálata alkotmányossági, illetve EU és nemzetközi szerödéseknek való megfelelés szempontjából, emellett ide tartoznak az állampolgársági, nyelvi és pártmüködési témák felügyelete, a kormánybeszámolók értékelése, a kormányt felügyelö kancellár, illetve a parlamenti jogi felügyeletét ellátó személy kinevezése, valamint Åland autonómiájának felügyelete.
2018-ban Finnországban is megvizsgálták az Alkotmánybíróság szükségességét éppen annak köszönhetöen, hogy nyíltan pártpolitikai delegáltakkal van a bizottság feltöltve. A 2019 májusában az Igazságügyminisztérium megbízásából elkészült jelentés, amelyet a Helsinki egyetem korábbi jogászprofesszora, Mikael Hidén készített el, nem talált semmilyen okot arra, hogy változtatni kellene a jelenlegi rendszeren.
