A korábban emlegetett társadalmi szerződés néven futó munkaerőpolitikai egyezség hamvában holt próbálkozásnak bizonyult. A finn munkavállalók és a munkaadók érdekképviseletei nem tudtak megállapodni olyan megoldásokban, amelyekkel a finn termékek nemzetközi versenyképességét sokak szerint leginkább sújtó bérköltségeket vissza lehetett volna fogni. Juha Sipilä már korábban belengette, ha nincs megegyezés, akkor további másfél milliárd eurót szorít a kormány.

Tekintve, hogy Finnországban nagy múltja van a különböző társadalmi csoportok közötti konszenzusos kormányzásnak – amely egyszerre irigylésre méltó és roppant lassú – valószínűleg senki nem gondolta, hogy a három kormánypártnak van képe törvényi szabályozás útján elérni a kijelölt megtakarítási céljait.

Úccse meri…

A kormány szempontjából egyértelmű a helyzet. A feleknek ott volt az egész nyár, hogy megegyezzenek, ki mivel száll be a finn gazdaság felemelésébe, természetesen a megadott irányokon belül. Az csak sajnálatos, hogy épp ebben az időszakban voltak az emberek másfél hónapig szabadságon, így biztos az egyeztetések sem haladtak megfelelően. A konszenzus nem jött létre, mivel a munkaadók és a munkavállalók sem akartak lemondani kiharcolt előjogaikról. Az érdekképviseleti szervezetek bírálták is a kormányzati triót, mivel szerintük felesleges volt a munkaerőpiaci tárgyalások erőltetése, hisz a kollektív szerződések csak 2016-ban járnak le. Talán fel sem merült senkiben, hogy az üzleti világból érkezett miniszterelnök nem tartja be az íratlan politikai szabályokat.

Megmerte…

A kormány törvényi szinten kívánja szabályozni az alábbiakat: a vasárnapi pótlék 100 százalékról 75-re csökken, vízkereszt és pünkösd fizetetlen szabadnap lesz, a betegszabadságok első napja után nem jár térítés, utána pedig 80 százalék, valamint a közszférában kapható éves szabadság 38-ról 30 munkanapra csökken. Az állam ezekkel a kormány becslései szerint évente 1,324 milliárd eurót spórol meg évente. A törvény természetesen még hosszú egyeztetéseken megy keresztül a munkapiaci szereplők részvételével. A tervezet hatásait – amennyiben elfogadják – csak 2017-ben érzik meg majd a választók. A kormány célja jelenleg az, hogy 2021-ig 72 százalékosra emelje a foglalkoztatottak arányát és ekkorra már ne hitelből kelljen az állam alapfeladatait finanszírozni. Sipilä szerint a megszorítások a bérből- és fizetésből élők hozzájárulása Finnország felemelkedéséhez. Eddig a kormány álláspontja.

Úccse lesz jó…

Elemzők és ellenzékiek több szempontból is bírálják a kormányt. A megszorítás nem sokat ér a bérek befagyasztása nélkül, amelyet – különösen a kormányzati trió agresszív fellépését követően – biztosan nem tudnak a munkavállalók érdekvédelmi szervezetein keresztülverni. A média is egycsapásra megtelt olyan írásokkal, amelyekben kiszámolták, mennyibe fog fájni egy megfázás, ha az ember három napot kénytelen kihagyni. Munkajogi szempontból jelentősen romlana ezzel a törvénnyel a munkavállalók helyzete Finnországban. Sokan sérelmezik, hogy a kormány olyan szerződéses viszonyba szól bele, amelyeket eddig csak a munkavállalók és a munkaadók között szabályoztak – hiszen nincs országosan érvényes minimálbér és különböző iparágak különböző feltételeket biztosítottak a munkavállalóknak.

Akkor én se…

A reakciók természetesen hevesek. Több szakszervezet már sztrájkkal fenyeget. A munkavállalók sérelmezik, hogy az ő javaslataikat nem vette figyelembe a kormány. Az SDP elnöke fekete keddről beszél [szeptember 8-án történt a bejelentés]. Azok az intézkedések – mint pl. a munkaegészségügyi szolgáltatás fenntartásának kötelezettsége a felmondást követő fél évig -  nem érik el a sajtó ingerküszöbét.

Mivel szabad játszani?

A finn kormány kezében jelenleg nincs jobb eszköz a bérek visszafogására, mint összefogás hiányában a törvényi szabályozás. Ez a helyzet Magyarországon furcsának hathat, hiszen sajnos kultúrája van a rendeleti úton történő kormányzásnak. Az euró miatt nem lehet a márka idejében sokat használt devalválással sem játszani – emiatt lépne ki több politikus az euróból. Az árfolyam fix, ha a bér csökken, az nagyon konkrétan meglátszik a fizetési papíron.

A munkaadók természetesen örülnek a 2017-től érvénybe lépő alacsonyabb béreknek. Addig azonban tovább folynak a leépítések. A munkavállalói szervezetek egyik nagy hibája éppen az, hogy nem látják be: a munkaerőpiac már nincs határok közé szorítva, mint ahogy a vállalkozások sem. Ha felsrófolják a béreket túlzottan, akkor máshonnan hoznak dolgozókat kevesebbért vagy egész egyszerűen elviszik a termelést máshová. Bár a finnek nem szívesen ismerik el, de a társadalom felépítése Európa talán utolsó szociáldemokráciává teszi az országot, amely túl nagy lépésekben kénytelen feladni eme tulajdonságait, hogy betagozódjon a világgazdaság mechanizmusaiba. Ez nem lesz fájdalommentes.