A skandináv típusú jóléti államban a magas adókat kompenzálja az újraelosztó rendszer. A közös társadalmi felelősségvállalás olyan irányba fordult, amelyben a jobban képzettek és jobban keresők több gondot viselnek, többet adnak be az államkasszába, mint a kiskeresetűek. És nem csak azért, mert magasabb jövedelemből ugyanakkora százalék mellett nagyobb befizetés is, hanem az adókulcs is durván megugrik a magasabb jövedelem mellett. Míg a kiskeresetűek 17 százalék körül adóznak, addig a magasabb jövedelműektől akár 40 százalékot is beszed az állam.

Ha jól van az állam, jól vannak az emberek is?

Természetesen ez a jól kereső embereknek nincs az ínyére. Pont ők a magánorvosi ellátást is képesek volnának megfizetni. Ők gyűlnek általában a Kokoomusba, a Nemzeti Koalícióba. Míg korábban egységesen jóléti államról beszéltek Finnországban, a politikai kommunikációban bevezették a jóléti társadalom fogalmát, ezzel is jelezve, hogy az állami ellátórendszerből faragni kell. A gazdaságilag liberális jobboldal elsősorban az állam nézőpontjából vizsgálja a szociális ellátórendszer hatásait. A 7 milliárdos költségfaragási igény többek között érinti a munkanélküli ellátást is

Mennyit lehet otthon lenni?

Azt a munkanélküli ellátást, amit valószínűleg sokan irigyelnek Magyarországon. Ha legalább hét hónapig dolgozik valaki, akkor fizetésének 70 százalékát kaphatja meg a szakszervezetétől 500 munkanapra. Ez a közel kettő éves időszak elég kell, hogy legyen a munkakeresésre. Azonban: mi történik, ha ez a hosszú munkanélküliség mást eredményez. A gyakorlat azt mutatja, hogy a munka nélkül maradtak jelentős része jól eléldegél kettő évig a munkanélküli juttatásból, majd nekiáll kapkodni, amikor beüt a katasztrófa. A szakszervezeti magasabb munkanélküli jövedelem hirtelen 700 euróra csökken egy olyan országban, ahol a fővárosban a lakbér súrolja az ezer eurót.

Az önéletrajzban sem fest jól a kitöltetlen kettő éves időszak. A munkanélküliségnek bizonyítottan romboló egészségügyi – mind fizikai, mind szellemi – hatásai is vannak. Aki kettő évet tétlenkedik a biztos jövedelem tudatában, annak elvesznek a képességei is ismét munkába állásra. Másrészt – Németországban – kiszámolták a várható jövedelemre gyakorolt hatásait is a munkanélküliségnek, mennyivel keres várhatóan kevesebbet egy személy minden egyes munka nélkül eltöltött hónap után.

A jelenlegi munkanélküli ellátórendszer tehát elkényelmesítette az embereket, akiknek nem éri meg dolgozni. Nem csoda, hogy az állam szempontjából jelentős költségeket okoz az fenttartása, és nem csoda, hogy a vállalkozók és a rendszerbe jelentős összegeket beleadók meg kívánják szüntetni vagy jelentősen faragni ezeket a juttatásokat.

Több párt képviselői valamiféle ellenszolgáltatást képzelnek el a segélyért cserébe, vagy időhatárhoz kötnék a szociális juttatások folyósítását.

Segíteni kell vagy ösztönözni?

A fentebb említett véleményegyüttes elsősorban a jobboldal képviselőinek szemléletmódját tükrözik. A baloldal továbbra is jóléti államról beszél, és természetesen ezen költségekből nem vagy keveset enged. Azt hozzá kell tenni, hogy a nagyobb szakszervezetek szoros kötődést mutatnak a szociáldemokratákkal, míg a munkaadók és a vállalkozói érdekcsoportok elsősorban a Kokoomus körül találhatóak. A baloldal nézőpontja szerint a megelőzésre kellene nagyobb összegeket fordítani, mert ennek elmaradása okoz magasabb kölltségeket az egészségügyi ellátásban.

Törlesztésért dolgozni?

Van egy másik élethelyzet, amikor anyagilag nem éri meg dolgozni. Ez pedig az eladósodás. Vannak válások, bedőlt vállalkozások, vannak gyorskölcsönökben eladósodottak. A finn rendszer szerint az állam kifizeti a károsultat, majd a tartozást állami behajtóhoz utalja. Az állami behajtó aztán minden jövedelemből levonja a maga részét, ami akár a kétharmada is lehet a havi jövedelemnek. A probléma az, hogy a levonások fele kizárólag a költségekre megy és csak a levont összeg felével csökken a tartozás. Mivel az emberek jelentős része csak azt látja, hogy ha dolgozik, akkor is annyit kap kézhez, mintha segélyből élne, talán még kevesebbet, akkor inkább nem dolgozik. Hiszen a munkanélküli juttatásokból nem lehet levonni a törlesztést. Ez a helyzet azonban nem éri el egyik párt kommunikációs küszöbét sem.

Természetesen így a választási hajrában nem lehet a pontenciális választókat megfeddni azzal, hogy nem tesznek semmit az új munkahely felleléséért vagy nem akarnák kifizetni tartozásukat, hiszen a finnek végtelenül büszkék arra, hogy teljes egészében kifizették a háborús adósságaikat. Ezért a szociális juttatás várható megnyírbálása sem került eddig terítékre. De erre nem kell már sokat várni.