A finn szociáldemokrata párt – akárcsak a baloldal Európa-szerte – identitáskeresésre kényszerült a nagy testvér összeomlását követöen. A gazdaságpolitikát érintette leginkább a krízis, amely- kisarkítva – nem bizonyult működőképesnek. A Szovjetunió létezésének időszakában állandó kormányzásra “ítéltetett” párt gazdasági és politikai nyomásra volt kénytelen engedni lépésről lépésre a korábban elért eredményekből. A gazdasági liberalizáció valamint az adóból fenntartott jóléti rendszer már nem működött a globalizálódó világban.
Az irányított piacgazdaság remekül működött, amíg a demográfiai szerkezet, a stabilnak mondható külpiacok és a márka devalválása hathatós eszközöknek bizonyultak. Azonban azóta Finnország feladta monetáris függetlenségét. Az ország lakossága elöregedőben van. A képzés nem követi a trendeket – ezért kellett a Nokiához is jelentős mértékben külföldi munkaerőt behívni – a külpiacokon pedig sokkal versenyképesebb országok jelentek meg, mind a munkaerőpiacokon, mind az iparban és szolgáltatások terén.
Béremelések termelékenység nélkül
Mindemellett a finnországi bérek jelentős emelkedésbe kezdtek 2005-töl. 2013-ig bezárólag a magánszektorban átlagosan 28,6 százalékkal emelkedtek, az állami bérek 36,7 százalékkal, a járások / megyék bérszintje pedig 31,2 százalékkal. Mindemellett a GDP 22,4 százalékkal bővült, a termelékenység pedig csupán minimálisan emelkedett –a közszférában pedig negatív volt, legalábbis Reino Hjerppe professzor számításai szerint..
Már 2009-ben látszott, hogy a finn állam évente 10 milliárd eurós költségvetési hiánnyal küzd. Mindennek ellenére nem történtek lényeges vágások, és 2014-ben szintén 7 milliárdos banki kölcsönt vet fel Finnország a hiány betömésére. Bár mindezt nem lehet egyértelműen az SDP számlájára írni. A kormányzati munkába 2011-től csatlakoztak a Kokoomus-szal közösen, azonban az párt elnökeként Jutta Urpilainen pénzügyminiszteri pozíciót harcolt ki magának. Mindez azonban nem mutatkozott a gazdaságpolitikában. Mint máshol a világon, az identitását kereső baloldal Finnországban is újliberális gazdaságpolitikai irányt vet.
Elmaradt baloldali fordulat
Ez az a pillanat, amikor a az SDP jelentős hullámvölgybe került. A várt baloldali fordulat elmaradt és véglegesen kiviláglott a párt gazdaságpolitikai koncepciójának hiánya. Jutta Urpilainen-t sokan tartják akár nemzetközileg is jelentős személyiségnek, azonban inkább az eurozóna segítségnyújtási program kapcsán véghezvitt kutyakomédiája maradhatott meg az szavazók emlékezetében. A görögökkel gyakorlatilag értelmetlen különgaranciákat aláírt politikus a segélycsomagot is banki finanszírozással oldotta meg. Finnország alacsonyabb kamatokkal jutott forrásokhoz, amelyet a görög segélycsomagban magasabb kamatozással adott tovább. Mindez akár még kedvezően is elsülhetett volna, ha nem ítélnek meg az európai államok kamattehercsökkentést Athénnak. Az értelmetlen különgaranciák pedig nem voltak betartathatóak, azok kizárólag belpolitikai célokat szolgáltak. Azonban a külvilág felé jelentősen rombolták az ország megbecsülését nemzetközi szereplőként.
Tekintve, hogy Finnországban nagyon erős a bérből és fizetésből élők érdekvédelmi szervezete – és természetesen szorosan kötődnek az SDP-hez – a pártelnök tevékenységével egyre nagyobb lett az elégedetlenség. Az egyre növekvő adóterhek és a megszorítások legsúlyosabban pont a párt szavazórétegét érintette leginkább. A fokozódó leépítési hullám szintén a párt szavazóit érintette. A korábbi választásokon nagy sikert elért Igaz Finnek többek között pont az SDP szavazótáborából tudtak egy jelentős részt lecsippenteni.
Elnökváltás, irányváltás?
2014-ben végül leváltották a párt elnökét. Jutta Urpilainen helyére Antti Rinne emelkedett. A korábban sztrájkszervezéseiről elhíresült politikus egyben meg is kapta a pénzügyminiszteri széket mind Jyrki Katainen, mind a jelenleg funkcionáló átmeneti kormányban.
A gazdaság további gyengélkedése, valamint az erősödő Centrumpárt további csábított át a szociáldemokratáktól. A párt jelenleg 16.1 százalékon áll, azonban emelkedést mutat és áprilisig sok idő van hátra.
Az emelkedés mögött pedig sajnos nincs más, mint a populizmus, amellyel a párt gyakorlatilag az Igaz finnekkel szemben szállt síkra. Antti Rinne ötlete, a nyugdíjasoknak adott ingyenes horgászengedély jó alapot indított a kampány megkezdéséhez. A párt választási igazgatója dobta be a következö bombát: a ”Finnország a kiskeresetűek adóparadicsoma” mottót. Azt, hogy az államháztartást a már jelenleg is menekülő vagyonosabbak jövedelméből kívánják majd egyenesbe hozni, már nem boncolgatta senki.
Azonban az SDP valódi vezető személyiség nélkül áll csatasorba. A jelenlegi külügyminiszter, Erkki Tuomioja a legnevesebb, szakmailag is felkészült politikusa a pártnak, azonban ő nem igazán vezetö alkat. A 24 évnél fiatalabbak körében 3 százalékon álló pártot Antti Rinne szük látókörű populizmusa feltehetően nem viszi túlságosan magasra.
