Amíg a magyar kormány az EU-kínálta lehetőségeket kihasználók miatti tudásveszteséget a gazdasági bevándorlás elleni harccal kívánja elfedni, addig Finnországban arról folyik a vita, kellenek-e bevándorlók ide, szüksége van-e külföldi munkaerőre a finn társadalom demográfiai szerkezetéből adódó jövőbeni munkaerőhiány fedezésére.

Azt le kell szögezni, hogy a finnek jelentős része szerint – legalábbis vidéken – a szegényebb EU-országokból érkezők is gazdasági bevándorlók, míg a menekültek politikai menekültek. De sokan egyenlőségjelet tesznek minden ideérkező között. Az is igaz – szintén vidéken – hogy ha valaki bőrszíne vagy vallási előírásai miatt kilóg az utcaképből, akkor hiába született Finnországban és járta ki iskoláit, akkor is bevándorló marad, és a hivatalokban is kérdés nélkül a bevándorlókkal foglalkozó hivatalnokokhoz küldik őket.

Jöjjenek a külföldiek – meddig maradjanak?

Mindennek ellenére a választási programjukban majdnem mindegyik párt a bevándorlás előtti gátak lebontásával kampányol. Rengetegen kezelik kész tényként, hogy a hamarosan nyugdíjba vonulók nagy részének a pótlására nincs elegendő finn fiatal, tehát szükséges, hogy külföldi munkaerőt hívjanak be az országba. A Nokia és társai szárnyalása idején ez nem is volt nehéz. Külön törvényt is írtak a cég munkaerőigényére szabva. Az EU-s állampolgárok munkavállalását nem lehet adminisztratív eszközökkel már megakadályozni, bár a rendőrség az “EU-s állampolgárok népességnyilvántartásba vételének engedélyezése” eljárást valamilyen oknál fogva a tartózkodási engedélyezési eljáráshoz nagyon hasonlóra dolgozta ki. Mindenesetre jelenleg is meg kell hivatalosan indokolni, ha egy cég nem EU-s állampolgárt – vagyis inkább finnt – kíván alkalmazni.

Tehát a pártok nagy része bevette a külfödi munkaerő szükségességét választási programjába. A nagyobb városokban arra is programokat dolgoznak ki, hogyan lehetne itt is tartan a korábban idecsábított munkaerőt. Helsinki városa 2 millió eurót fordít a bevándorlók nyelvi képzésének a javítására, ami pedig alapvetően állami feladat. Azonban az elérhető helyek száma sokszor nem elegendő és a kurzusok maximális szintje – a középfok – gyakran nem elég a finn munkaadóknak.

Szabad játék az adatokkal

A legfrissebb botrány az Igazi Finnek háttérintézetének legrissebb tanulmánya kapcsán bontakozott ki a bevándorlók gazdasági hatásáról. Az általános meggyőződés szerint a bevándorlókra, különösen a felnőttként ideérkezőkre fordított adóeurók messze nem érik el az itt született emberekre fordított összegeket. Ide kell venni az oktatást, az egészségügyet, a szociális ellátást és a nyugdíjakat is. Samuli Salminen jelentése szerint azonban 700 millió euróba kerül a bevándorlás Finnországnak. Ő jóindulatúan kihagyott néhány korcsoportot, pl. a 70 év felettieket, akik között szinte kizárólag finnek vannak és a nyugdíjak mellett az egészségügyi költségek nagy részét is ők viszik el. Éppen ezért visszafogottak is az adatok elferdítésével vádolják a kutatót.

Bevándorlót a parlamentbe

Természetesen az ide költöző és állampolgárságot szerző emberek egy része aktívan is részt kíván venni a politikai életben. Bár a ’40-es években volt már egy Észtországban született parlamenti képviselő az Eduskuntában, ő várólistáról került be. Így elmondható, hogy a 200 fős finn parlamentben egyenesen, szavazatok alapján még nem került be parlamenti képviselő. A fővárosban két jelölt áll közel ahhoz, hogy parlamenti képviselő lehessen, de a velük egy körzetben lévők valószínűleg több szavazatot kapnak. A többieknek reális esélyük sincs erre a történelmi cselekedetre, csupán szavazatgyűjtőként funkcionálnak saját pártjuk számára.

A haszontalan svéd

A másik kérdés a világban csodált egyedülálló kisebbségi törvény, amely kiemelkedően magas jogokat ad a svéd anyanyelvűeknek. Svédül elméletben minden hivatalos ügyet el lehet intézni. Erre szolgál többek között a kötelező svéd nyelvoktatás is, mindenkinek az egész országban. Fontos kiemelni, hogy már régóta nem a svéd az elsőszámú idegen nyelv az iskolákban, hanem általában az angol. Mindennek ellenére a politikai közbeszédben pártoktól függetlenül kardoskodnak képviselők a kötelező svéd eltörlése mellett. Most még több muníciót kaptak tarsolyukba, hiszen először többen beszélnek valami más nyelvet anyanyelvükként, mint a svédet kisebbségi nyelvként. Vagyis több a küldöldiek, mint a svéd kisebbség száma. Az érvelés: a svédre fordított energiát használhatnák valami hasznosabbra. A dolog hátterében az elitellenesség áll, és az elit svéd anyanyelvű általában. Az már más kérdés, hogy a finn függetlenséget, a finn nemzettudatot is pont svéd anyanyelvűek építették fel. De már most rengetegen vannak, akik a svéd nyelven írt finn himnuszt csak finn fordításban értik meg.