Április 19-én kerül sor a következő parlamenti választásokra Finnországban. Bár ennek hatása Közép-Európára meglehetősen kicsi – ahogy egyszer nekem megfogalmazták, ”Finnország egy légypiszok a térképen” - a méretéhez képest jelentős nemzetközi befolyásra szert tett pszeudo-skandináv állam politikai törésvonal előtt áll.

A Magyarországgal vonható politikai párhuzam azért érdekes, mert míg Finnország jelenleg gőzerővel igyekszik a teljeskörű liberalizációra – legalábbis kommunikációs szinten – addig a jelenlegi magyar kormány mintha a Kekkonen-féle irányított piacgazdaságot igyekezne erőltetni olyan negyven éves késéssel. Azonban ez a liberalizáció meglehetősen viszonylagos. A kiskereskedelem 90 százaléka finn kézben van, és nem könnyítik meg a külföldi – ez esetben a német Lidl – bejövetelét az országba.

Az ezer tó országában is további atomerőművektől remélik az energiaszükségletek kielégítését és itt is az ipar megmentéséért küzdenek, hiszen a háborús jóvátételre berendezkedett finn gazdaság és a tanintézmények nem reagáltak megfelelő sebességgel a világ változására. A fejlesztések hiánya és a kevés lábon állás okozza Finnországban a jelenlegi problémákat. Ahogy Alexander Stubb miniszterelnök fogalmazott, a Nokiát az iPhone ölte meg, a papíripart pedig az iPad.

Ahogy Taneli Heikka elemezte remekül a január másodikai Helsingin Sanomatban, a finn közbeszédet áthatja egyfajta önáltatás, amelytől jelenleg egyetlen párt sem hajlandó elszakadni. A politikai közbeszéd fő témái a jóléti állam fenntarthatóságának kérdése, a katonai függetlenség, a korrupció teljes hiánya, világelsőség az oktatásban, a sajtószabadság, a versenyképesség, stb.

Mindeközben jelenleg egy olyan átmeneti kormány vezeti az országot, amelynek elfogadottsága a szavazók körében történelmi mélyponton, 25 % körül áll. A korábbi miniszterelnök, Jyrki Katainen idő előtt lemondott posztjáról néhány miniszterével egyetemben, hogy Brüsszelben foglalhasson el bársonyszéket.  A kormányban már korábban is történtek miniszteri székcserék, azonban a miniszteri pozíciók rotálása sokakban felvetette több miniszter szakértelmét az új szaktárca vezetésével kapcsolatban.

A legnagyobb kormánypártban közben nyílt törés vehető észre a fiatalabb liberális nézeteket vallók és a régi, konzervatív tagok között, amely többek között az azonos neműek házasságát lehetővé tévő törvény megszavazásában mutatkozott meg.

Eközben a válság hatására egyre több politikai alakulat igyekszik baloldali fordulatot venni. Az eddig szinte önálló gazdaságpolitika nélküli szociáldemokraták most ”az alacsony jövedelműek adóparadicsomát” ígérik, miközben a gazdasági elit az őket sújtó magas adóterhek miatt látványosan menekíti vagyonát az országból – legalábbis a nagy port felkavart sajtóhírek lapján. Egyre több vállalat jegyezteti át magát Észtországba, a nagyobbak Luxemburgba vagy Máltára veszik az irányt. Az állami tulajdonban lévő – azonban nem állami irányítás alatt álló – cégek, mint a Finnair, szintén Észtországba helyezték át kiszolgáló egységeiket, és a hadsereg egyenruhája is ott készül.

A Finnországra jellemző szivárvány-kormány – amelyet a Baloldali Szövetség, a Zöldek, a Szociáldemokrata Párt, a Kokoomus nevű néppárt, a Svéd nyelvűek pártja valamint a Kereszténydemokraták alkottak – szépen lassan kifakult. A Zöldek energiapolitikai kérdés miatt, a Baloldali szövetség az egészségügyi reformok miatt lépett ki a koalícióból.

A legutóbbi választások nagy nyertesei az Igaz Finnek voltak populista és bevándorlásellenes politikájukkal, nagy vesztese a Centrumpárt volt, amely az előző kormánykoalícióban a miniszterelnököt adhatta. A jelenlegi trendek alapján úgy tűnik, ők lehetnek az idei választások befutói.

Sauli Niinistö elnök újévi beszédében arra kérte a pártokat, ne arról beszéljenek kampányukban, honnan nem hajlandóak majd vágni, hanem arról, milyen területen akarnak kiadáscsökkentésbe kezdeni. Kövessék a blogot a tavasz folyamán, meglátjuk, így lesz-e.